A Diakónia napja "házhoz megy"
2020.10.27 12:33
Ahogy már korábban beszámoltunk róla, a járványhelyzet miatt nem valósulhatott meg a Diakónia napja a szokott formában 2020. szeptember 25-én, ezért az év kitüntetettjeit sorra látogatja Kelemen Anna Gyöngy diakóniai osztályvezető és Gregerssen-Labossa György, a Diakóniai Bizottság elnöke, hogy szűkebb körben fejezzék ki elismerésüket. Szombathely után a következő állomás Mezőberény volt.
A Mezőberényi Szlovák Evangélikus templomban tartott istentiszteleten a liturgiai szolgálatot Selmeczi Lajos Péter parókus lelkész végezte, aki egyebek mellett utalt arra is, hogy ez a nap abból a szempontból is különleges, hogy ekkor van a "Biblia vasárnapja".
Az alkalmon Gregersen-Labossa György lelkész hirdetett igét. Prédikációjának alapigéje Malakiás próféta könyvének 2. fejezetének 5-6. verse volt. A Diakóniai Bizottság elnöke elsőként megköszönte a mezőberényieknek, hogy nemcsak díjátadóként lehet jelen az ünnepen - éppen Biblia vasárnapján és éppen egy olyan igéről szólva, mely a papok felelősségéről szól -, hanem papként, lelkészként is. Prédikációjában kiemelte, hogy a rossz hír, a hamis hír hatszor gyorsabban terjed (az interneten), mint az igazság. Ennek alapján látható - és ezt lelkészeknek, de minden keresztény embernek tudnia kell -, hogy a "jó hír", az evangélium hátrányban van. A lelkész rámutatott, hogy nem elég ímmel-ámmal kereszténynek lenni. Nem elég "így-úgy" evangélikusnak lenni, "valamennyire" a gyülekezethez tartozni, ha Krisztus parancsának engedelmeskedni akarunk, ha a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételt el akarjuk juttatni azokhoz, akik ránk bízattak és azokhoz is, akik távolabb állnak tőlünk. Gregersen-Labossa György itt a következő évi népszámlálásra utalt, jelezve, hogy nem mindegy hányan vallják magukat kereszténynek, evangélikusnak. 2021-ben megmérettetnek a magyar evangélikusok, a Magyarországi Evangélikus Egyház jelentősége, ezért óriási fontossága lesz annak, hogy a hívek megvallják felekezethez-tartozásukat. Fontos ez a kiállás, hisz talán az európai - és azon belüll a magyarországi kereszténységnek is - legnagyobb gyengéje, hogy személyes és gyülekezeti életében erőtlen. A lelkész később emlékeztetetett arra, hogy a diakónia ünnepe is egyben ez az istentisztelet. A XIX. század kiemelkedő teológusát, a neuendettelsau-i diakónia megalapítóját Wilhelm Löhe-t idézte: ha valami nem szívből, nem erővel jön és nem túláradó, akkor nem várhatjuk el, hogy másokra hasson. Az ímmel-ámmal zajló keresztény élet nem elegendő, a hatszor gyorsabb hamis hírekkel - akár Krisztusról - csak akkor tudja a "jó hír" felvenni a versenyt és legyőzni, ha a Szentlélek átjárja az egyéni és közösségi életet.
Az istentisztelet után került sor a kitüntetések átadására. Az "Év diakóniai munkatársa"-díjat Fejér Sándor és Fejér Zita, valamint Schuszter Zoltánné kapta.
Fejér Sándort és Fejér Zitát a mezőberényi diakóniai szolgálat alapításában és 25 éves működésében végzett áldozatos szolgálata, míg Schuszter Zoltánnét, a Szarvas Ótemplomi Szeretetszolgálat munkatársát a Középhalmi idősek klubja és a környék tanyavilágának rászoruló időseit segítő munkájáért díjazták.
Az alkalom később presbiteri üléssel folytatódott, ahol az egyházközség vezetése Selmeczi Lajos Péterrel, Kelemen Anna Gyönggyel és Gregersen-Labossa Györggyel a mezőberényi diakóniai fejlesztésének lehetőségeit vitatták meg.
