A ponthatárok margójára
Egy világ dőlt össze benned. De nem mutatod, azt hiszed, nem látszik. Végtére is, felvilágosult szülő vagy.
Nem erőlteted lépten-nyomon a gyerekedre az akaratodat. Pont ez az, amit még érettségi
környékén megfogadtál. Hogy te aztán, ha belekerülsz ebbe a szituba, hát te aztán biztos nem.
A szüleid, az egy más világ, te azonban egészen másként neveled majd a gyerekedet.
Nem kell mindig az elsőnek lenni, hadd bontakozzon ki, legyen gyerek. Éljen, kicsit lazábban,
szabadabban, mint te.
Ha akar, zenéljen, fessen, írjon verseket. Utazzon, neki ezerszer könnyebb lesz, mint neked volt.
Ha nem akar egyetemre menni, hát legyen úgy. Úgyis eldönti majd, mi a jó neki. Ha gimi után
tartana egy év szünetet, tegye meg. Az angoloknak még külön szavuk is van erre: gap year.
Ha valami egész mást próbálna ki, tegye azt. Vagy tanulhat új nyelvet. A boldogsághoz kismillió
út vezethet, hadd találja meg ő a sajátját. Hogy így legyen boldog. Elvégre tanultál a szüleid
hibájából. Nem kell mindig a tökéletességre törekedni. Ez az, amit majd te tökéletesre fejlesztesz
a saját életedben.
Egy világ dőlt benned össze. 1 pont. Egy nyamvadt pont. EGY DARAB ROHADT PONT!
Ennyin múlt csak, hogy felvegyék. Pedig mennyi különórát szenvedett végig, hogy emeltszintűzzön.
Ráadásul a sport mellett, hiszen a sport elengedhetetlen a kitartás megszerzéséhez. És ha valami
kell ebben a mai világban, az a küzdeni tudás. Sikerült a felsőfokú is angolból és akkor most ők
úgy gondolják, hogy csak egyszerűen megemelik. A tavalyi 460-at sikerül hozni, erre most 461!
Egy világ dőlt össze benned. De nem mutatod. Ahogy azt sem, mennyire különös érzés ugyanazt átélni,
amit a saját szüleid.
Nem vagy egyedül. Kattints most IDE