"Bárányszagú pásztor akarok lenni" - HVG-interjú Székely János püspökkel

A Föld lakosságának túlnyomó többsége hívő. A kereszténység a világ számos pontján virágzik, emberek az életüket adják a hitükért; a visszaesés a nyugati kultúrkört jellemzi. Amikor az egyház itteni gyengüléséről beszélnek, világosan látni kell, hogy ez nem tipikusan magyar probléma, még ha természetesen nem is választható el a helyi egyház konkrét működésétől. Európa mára sok szempontból elveszítette identitását. Semmire sincs nagyobb szüksége, mint a lelki megújulásra, az éltető gyökerekhez való visszatalálásra. A bevándorlási hullám arra is jó alkalmat adhat, hogy a hitünket és az értékeinket újra megtaláljuk. Fontos és helyes a saját, keresztény értékeken nyugvó kultúránk, a társadalmunk biztonságának védelme, ám éppígy fontos a rászoruló, a családja biztonságát és túlélését mentő ember segítése.

Úgy is, mint a menekülteket támogató Szent Egyed Közösség lelki vezetője, több menekültet segített abban, hogy otthona, munkája legyen. Nem érzi kisebbségben magát püspöktársai között?

Valóban többeknek tudtunk kisebb-nagyobb segítséget adni a református és az evangélikus egyházzal együttműködve. Magyarországon egyébként jelenleg összesen csak négy-ötszáz olyan bevándorló van, aki itt szeretne maradni. A Magyar Katolikus Egyház is elsősorban a bajok forrásánál, a Közel-Keleten segít, az iraki Erbílben például iskolát építünk. Az igazi megoldás ugyanis helyben van, hiszen az ember elsősorban a saját kultúrájában, nyelvi közegében tudja kibontakoztatni magát. Földünket a Teremtő minden embernek szánta, és ha valahol – például a terrorizmus, a háborúk vagy akár a globális felmelegedés miatt – élhetetlenné válik a helyzet, s ezért emberek milliói kényszerülnek otthonuk elhagyására, akkor az egész földnek közösen kell segítenie. Természetesen a bevándorlónak is van kötelessége. A legelső, hogy a határon megálljon, benyújtsa a kérelmét, az ország pedig méltányos eljárásban vizsgálja meg az indokait. Az államok mérlegelhetik például azt, hány olyan bevándorlót tudnak befogadni, akinek a biztonsága és megélhetése nincs közvetlen veszélyben. Az is fontos, hogy a menekültek számára ne vesszen kárba az az idő, amit a hazájuktól távol töltenek, s a helyzet jobbra fordultával képesek legyenek visszatérni.

Ferenc pápa kemény módját készül választani a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépésnek: az egyházból való kizárás lehetőségét megteremtő szabályozás készül. Magyarország eközben egyre lejjebb csúszik a korrupciós listákon, miközben például azt halljuk a kormány egyik fő ideológusától, hogy ami korrupciónak látszik, az csupán a klientúracserét szolgáló tőkeátcsoportosítás.

A korrupció nyilvánvalóan bűn, amit fontos, hogy az államok minden törvényes eszközzel üldözzenek. Abban a kérdésben, hogy milyen méretű Magyarországon a korrupció, kik annak a legfőbb felelősei, nem látok tisztán. A korrupciót azonban semmilyen cél nem szentesítheti.

Mozgalmas élete van: misézik, kutat, tanít, cigánytelepeket, börtönöket, hajléktalanokat, betegeket látogat. Tudatos vállalása, hogy nem bújik el a püspöki palotába?

Ferenc pápa szavaival „bárányszagú pásztor” akarok lenni. Sok olyan hely van, ahova az egyház nehezen jut el. Egy-két ilyen helyet az esztergomi segédpüspökké szentelésem után is megtartottam – igaz, nem is nagyon kapkodott értük más. Kicsit különleges feladatok ezek, amiket mind a mai napig nagy lelkesedéssel csinálok, és szeretnék végezni a jövőben is. Ilyen például a cigánypasztoráció. A gyöngékre, a szegényekre, a kitaszítottakra az új egyházmegyémben is különösen szeretnék odafigyelni. De ez a kapcsolat oda-vissza működik: nekem is nagyon jót tesznek ezek a találkozások.