2021.03.31 18:12

SAJTÓKÖZLEMÉNY

 

Az Európai Unió Strukturális és Beruházási Alapok 50 millió forintos támogatásának köszönhetően közös együttműködésben vett részt az elmúlt években három szervezet: a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség Szeretetszolgálatáért Alapítvány, valamint az Evangélikus Diakónia. A projekt célja volt, hogy egyházi és civil együttműködésben karitatív közösségfejlesztés valósulhasson meg a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központnál.

 

A pályázat kiváló lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy az eddig is együtt munkálkodó szervezetek között még szorosabb együtt gondolkodás, együttműködés alakulhasson ki.

Geregersen-Labossa György intézményvezető lelkész a megvalósult projekttel kapcsolatban így fogalmazott:

- A Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ 2004 óta végzi a szolgálatát itt Szombathelyen. Először két intézményben, majd 2012-től összevonva ez alatt a név alatt, a kezdettől fogva tekintettel arra, hogy itt egy egyházi intézményről van szó. Ezért nagyon fontos az, hogy az intézmény nem önmagában működik - természetesen gazdaságilag, jogi személyiség vonatkozásában igen-, de  egyházi környezetben, egyfajta hálózatban, szolgáló közösségben, amelynek a középpontjában az evangélikus egyházközség, a gyülekezet áll a maga önkénteseivel, illetve azok a civil szervezetek, amelyek alapítványok és egyesület, amely szintén ennek a komplex munkának a része. Természetesen ide kell vennünk a másik intézményt, az egyházközség intézményét, az iskolát is. Éppen ezért nagyon örültünk annak, hogy az utóbbi években olyan európai uniós pályázatokat is kiírtak, amelyek azt segítették, hogy az ilyen meglévő, de informális kapcsolatokat, mint például ami itt Szombathelyen az előbb említett szereplők között eddig is zajlott, azt formalizálni lehessen, illetve európai uniós pályázat keretében erősíteni a Szombathelyi Diakóniai Központ, az egyházközség alapítványa a Magyarországi Evangélikus Egyház egy másik diakóniai intézményével, a budapesti székhelyű Evangélikus Diakóniával együtt. Közösen, illetve még több más, az országban több más helyen is futó programokkal összeegyeztetve, szakmailag összeegyeztetve. Itt helyben gyakorlatilag megszerveztük azt, hogy a diakóniai központ vezetésével a Szeretetszolgálatért Alapítvány, amelyik a megye, de megkockáztatom a Dunántúl egyik legerősebb egyházi alapítványa együttműködjön, illetve az egyházközség önkénteseivel. Ebből adódóan elsősorban a szociális és a mentálhigiénés munkát támogattuk meg a szombathelyi központban, a Túróczi-házban és az ágfalvai telephelyen, munkatársainkat arra bátorítottuk a program keretében, hogy olyan programokat találjanak ki, amelyek a bentlakók és a kint élők, az intézmény és az intézményt támogató civil szervezet összefogásával valósulhatnak meg. Ezek voltak a fogyatékosok különböző rendezvényei, az idősekkel való különböző programok, például a generációk közötti együttműködés erősítése, az iskola bevonásával, a diákok bevonásával. Nagyon változatos és jó programokat jelentettek. Van egy olyan modell, ami nagyon közel áll a szívünkhöz itt Szombathelyen, amit Nyugat - Európában dolgoztak ki, és ott most már évek óta ezt gyakorolják, hogy miképpen lehet egy idősotthon úgymond idős asszonyok, férfiak, tehát a nagyszülő korba lépett lakóknak az elszigeteltségét és a sokszor nagyszülők nélkül élő gyermekek iskolába, óvodába járó gyermekeknek a kapcsolatát, tehát ezt a két igényt, ezt a két szükségletet összehozni. Az idős embernek szüksége van arra, hogy pótunokái legyenek, a gyerekeknek pedig, hogy néha az idős emberekkel találkozva egyfajta pótnagymamákat, pótnagypapákat találjanak. Ennek a programnak a keretében ezt is megvalósíthattuk úgy, hogy olyan programokat szerveztek a munkatársak, amelyekben például együtt társasjátékoztak, közösen sütöttek. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy egy előadást bemutattak az időseknek, ami gyakori, hanem rendszeres közös programok zajlottak. Ugyanez igaz a fogyatékkal élőkre, illetve Ágfalván, ahol súlyos pszichiátriai betegek élnek, ott is erősítettük a program keretében a környező társadalommal való kapcsolattartást. Ez nagyon fontos például a pszichiátriai betegeknél, hogy az a lakókörnyezet, amiben ők élnek, ahol az intézmény van, vagy hogyha lakóotthonban laknak a lakóotthonban, és az ott élő emberek között valamiféle kapcsolat alakuljon ki, ne ellenségeskedés, ne félelem, hanem egy kölcsönös szimpátia. Erre nagyon jók azok a programok, amelyek nyilvánosak és a kívülállók, a sajtó számára nyitottak. Ilyen programokat óhajtottunk megvalósítani, ezt a kohéziót, a generációk közötti összetartást erősíteni, és nagyon fontos volt, hogy természetesen ennek mindig van egy szervezeti oldala is. Azok a szervezetek, amelyek ebben részt vesznek lehetőséget kapjanak a szervezeti fejlődésre. Így kétszeres haszna is van ennek, mert nyilván az ellátottak a legfontosabbak, azok az emberek, akik ebben a programban megfordultak, akár munkatársként, akár ellátottként, akár önkéntesként - hiszen szép számban vontunk be önkénteseket-, másik oldalon viszont a szervezeti kultúrát is erősíthettük, mert a program rákényszerítette jó értelemben véve ezeket a partnereket arra, hogy együttműködjenek a szónak az adminisztratív értelmében is, illetve a program megvalósítása szempontjából. Munkaközösségek jöttek létre, önkéntes találkozott a profi munkatárssal, gyerek a felnőttel. Számos olyan előnye volt és lesz ezeknek az európai uniós pályázatoknak, amely azt szolgálja, hogy ott helyben, ahol a program megvalósul az együttműködést, a kooperációt is fejleszthessük.