Gáncs Péter beszéde a pharrajimos, a roma holokauszt évfordulóján

A legkülönbözőbb módon napjainkban is pusztít az erőszak, gyilkol a vakgyűlölet világunkban. Készülve erre a rövid igei meditációra szinte megrohantak hét évvel ezelőtti emlékeim. 2009. március 3-án, Csorba Róbert és Robika tatárszentgyörgyi temetésének fájdalmas napján a Deák téri evangélikus templomban gyűltünk össze csendes imaórára és gyertyagyújtásra, hogy kifejezzük együttérzésünket az áldozatok hozzátartozóival, és hangot adjunk tiltakozásunknak a roma testvéreinket ért brutális erőszak miatt. Akkor, immár több mint hét esztendeje, három jól ismert bibliai kérdést idéztem, amelyekre a mai pharrajiomos emléknapon is aktuális a válaszkeresés, hiszen a legkülönbözőbb módon napjainkban is pusztít az erőszak, gyilkol a vakgyűlölet világunkban. Vak gyűlölet, mert nem látja, hogy amikor gyilkol, akkor testvérére, atyjafiára, leányára emel kezet.

Ádám, azaz ember, hol vagy? Az első kérdés még az Édenkertben szakadt fel Teremtőnk, közös mennyei Atyánk ajkáról, aki szinte féltő, aggódó szeretettel keresi az elbukott embert: „Ádám, azaz ember, hol vagy?” És a válasz talán ma sem hangzana másként, mint akkor: „Elrejtőztem, mert félek…”
A részben irracionális félelem Istentől, a Teremtőtől és a másik embertől, a teremtménytárstól ma is gyakran megbénít minket, és mi is gyakran kerüljük a találkozást Istennel, és egymással, egy más, egy másik emberrel…

Kain! Hol van Ábel, a testvéred?! Ádám és Éva fiában, Kainban, az Édenen kívül, ez a félelem már vak és gyilkos gyűlöletté torzul, és Kain kioltja édes testvérének, Ábelnek a vérét. S az első testvérgyilkosságot követő félelmetes csendbe hasít bele az Örökkévaló drámai, szívbemarkoló kérdése: „Kain! Hol van Ábel, a testvéred?!” Sajnos, a közöny pimasz és cinikus válasza szintén nagyon ismerős: „Nem tudom! Talán őrizője vagyok én a testvéremnek, az én atyámfiának?!”

Miért ütsz engem?! S végül a harmadik kérdés, az Úr szenvedő szolgájának, az új Ádámnak, az Újszövetség Ábelének, ártatlan áldozatának döbbenetes kérdése, aki az őt arcul csapó főpapi szolgának felteszi a kérdések kérdését, amely napjainkban is megkerülhetetlen kérdés minden erőszakos merénylet, terrorcselekmény és gyilkosság kapcsán: „Miért ütsz engem?!”

Az evangéliumokban nincs nyoma, hogy vajon kapott-e választ Jézus erre a kérdésre. Nekünk is csak sejtéseink, feltételezéseink vannak: Ütsz, talán, mert te is félsz? Ütsz, mert talán téged is ütöttek? Ütsz, mert a költő után szabadon, talán te is úgy érzed, hogy nincsen se apád, se anyád, se Istened, se hazád?! Ütsz, mert ütsz?! Ütsz, mert kezeid ökölbe szorulnak, és képtelenek simogatni? Ütsz, mert a kezedet nem tudod imára kulcsolni, vagy a másik felé kinyújtani? De hagyjuk, a saját feltételezéseinket, bizonytalan kérdéseinket.

Urunk ébresszen minket a közöny halálos álmából felelős imádkozó szeretetre!Amikor ma este roma testvéreinkre emlékezünk együttérző szeretettel, a legfontosabb, hogy imádságainkban a három igei kérdésre keressünk őszinte választ: Hol vagyok? Hol a testvérem? Miért ütök olykor? Talán nem ököllel, de a közöny nem kevésbé gyilkos fegyverével?!
Urunk ébresszen minket a közöny halálos álmából felelős imádkozó szeretetre! Ámen

Az ökumenikus istentiszteleten számos áldozat hozzátartozója is jelen volt. A felekezetek képviseletében imádkozott Székely János katolikus segédpüspök, Balog Zoltán református lelkész, Radnóti Zoltán rabbi és Aaron Stevens skót presbiteriánus lelkész is.