Hit és szeretet – Húszéves a Joób Olivér Szeretetintézmény
„Az Ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” 1 Jn 3, 23 alapján tartotta igei szolgálatát dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke Benkőbokorban, a Joób Olivér Szeretetintézmény szabadtéri oltáránál. Hálát adott a termésért, az elvégzett munkáért, azért a húsz évért, amely újabb és újabb szolgálókat adott.
A hit és a szeretet mindennek az alapja. A vertikális irány összekapcsol bennünket Istennel, a hitünk mindent megelőz, szögezte le az igehirdető. A horizontális sík embertársainkkal köt össze. Sem összekeverni, sem egymástól elválasztani nem lehet, mert képmutatás, vakbuzgóság, vagy kiüresedést hozó emberbaráti cselekvés lesz a végeredmény. A lelki megújulást adó hit és a szolgáló szeretet kísérte a bokortanyák lelkészének, Joób Olivérnek az életét. Az üldöztetést elszenvedett fehér mártír hirdette az igét és végezte karitatív munkáját „irgalmatlanul nehéz időkben”, idegtépő harcban állt a hatalommal. Nem akart politizálni, de hitvalló, cselekvő szeretete izgatásnak tűnt a népi demokrácia számára. Legyünk méltók az örökségre – mondta a püspök -, a zaklatók neve feledésbe merült, Joób Olivért pedig megőrzi az áldó emlékezet.
Az úrvacsorát követően a Joób Olivér Szeretetintézmény igazgatótanácsának ünnepi közgyűlésén a kezdetekre és az intézmény két évtizedére emlékeztek a gyülekezet vendégei és tagjai.
Húsz évvel ezelőtt 15 539 Ft volt Magyarországon az átlagnyugdíj, és ebből 7100–at az élelmiszer vitt el. Sok családban a mama nyugdíja volt az egyetlen biztos bevétel, de még jellemzőbb, hogy a járhatatlan utakkal, ellátás nélkül vegetáló bokortanyákban magukra maradtak az idősek, mert a megélhetés kényszere messze sodorta a fiatalokat… 1996-ban nem sok figyelem jutott a Nyíregyháza peremén élő, segítségre szoruló, magányos, idős emberekre. Magyar László, a kertvárosi gyülekezet lelkésze és Nagyváti Pál néhai felügyelő vette észre az egyházi ingatlanok visszaadásával nyíló lehetőséget: szociális étkeztetést, idősgondozást szerveztek az egykori iskolában. A gyülekezet pedig beállt a terv mögé – kétkezi munkával, adománnyal, támogatással.
- Nem én építettem, nem én csináltam, sose gondolok rá úgy, mint a saját művemre. Hálás vagyok, hogy erőt kaptam hozzá és társakat, olyan kiválót is, amilyen Nagyváti Pál volt - mondta Magyar László, az intézményalapító nyugdíjas lelkész a vasárnapi ünnepségen, amikor utóda, a mai igazgató lelkész Laborczi Géza kérdései nyomán felidézték a kezdeteket. Akkor egy szociális foglalkoztató otthon kiépítésén fáradoztak pályázati támogatással, sokakat tudtak nyugdíjjogosultsághoz segíteni a piliscsabai Fébé otthonnal együttműködve. Benkőben mára „csak” a konyha maradt, az a létesítmény, amely egykor a gyülekezet tagjainak kölcsönadott sonkafőző nagy fazekaival nyitott. A nagycserkeszi téesz felszámolásra jutott konyhájától jobb edényekhez és egy máig itt dolgozó kiváló szakácshoz jutottak, persze Orosz Csaba és kollégái manapság már felszerelt, korszerű létesítményben állítják elő a napi 500-550 adag meleg ételt. Két tanyagondnok juttatja célba az ebédet, a Dugonics utcai idősek klubjába, valamint az egyház másik intézményébe, a hajléktalan ellátást végző Oltalom Szeretetszolgálat klienseinek asztalára is. A Joób Olivér Szeretetintézmény tevékenységének másik markáns vonala az idősek otthonában végzett segítségnyújtás, 40 munkatársuk összesen mintegy 800 klienst lát el Hornyákné Pásztor Enikő irányításával.
Az eltelt két évtized bővelkedett fordulatokban, sok szó esett 2003-ról, amikor az akkori szociálpolitikai felfogás leghaladóbb irányvonalának megfelelően, ún. feladatátvállalási szerződéssel sok szociális szolgáltatást – ezzel együtt lehetőséget és erőforrást - adott át az önkormányzat az egyházaknak, civil szervezeteknek. Nyíregyháza akkori önkormányzata úttörőnek számított ebben, igyekezett minél emberibbé tenni azokat az ellátási formákat, amiket a törvény kötelezővé tett a hivatalok számára. Deme Dóra, a város szociális irodájának akkori vezetője elhivatott szövetségese volt az ügynek, Csabai Lászlóné polgármester pedig hagyta dolgozni a szakembereket – derült ki a további visszaemlékezésekből. Tény, hogy azokban az években a szociális alapellátási feladatok szélesebb körét tudta nyújtani az intézmény, bár ehhez hasonló profilú evangélikus intézmény manapság sincs sok. Ez már Buda Annamáriának, a Diakónia Osztály vezetőjének előadásából derült ki, aki elmondta, hogy 2007 óta szerveződtek csak a szociális alapellátást adó evangélikus intézmények a helyi gyülekezetek akaratából, és manapság a Diakóniai Osztály adatai szerint mintegy 3000 embernek nyújtanak segítséget szerte az országban.
Az intézmény életében meghatározó szerepet vitt vezetők, szakemberek áldozatos munkáját az alkalomra készített emléklappal és emlékéremmel köszönték meg.
Az alapításkori szolgálatáért: Magyar László, Nagyváti Pál, Varga András, Mócsán László, Virág Józsefné, Pristyák Istvánné,
a feladatellátás bővítésében való szolgálatáért: Deme Dóra, Csabai Lászlóné, Szokol Tibor, Márföldi István, Giba Tamás, Laborczi Géza, Csengeri Tamás, az intézmény vezetésében való kiemelkedő munkájáért: Leskóné Borbély Zsuzsanna, Hornyákné Pásztor Enikő, az intézményben végzett szakmai munkájáért: Tóth-Kocsis Henrietta, az intézmény munkájában való hűséges szolgálatáért: Orosz Csaba, Dombi Lászlóné, Antal Csaba, Szmolár Andrásné, Kissné Czuczor Anikó, Piszár Andrásné, Biriné Farkas Csilla, Csengeriné Erdőss Judit, Kosina András, önkéntes szolgálatáért: Bánszki Mihályné, Németh Józsefné, az intézmény szolgálatának fenntarthatóságában nyújtott kimagasló segítségéért: dr. Fabiny Tamás, Buda Annamária kapott elismerést.
Joób Olivér emléktáblájának megkoszorúzását követően megszegték az új kenyeret, végül a közös ebéd adott újabb alkalmat a húsz éve létesített konyha dicséretére.