Hogyan kezelik az evangélikus egyházak a menekültkérdést? – Konferenciát tartott a KALME
Szerdán a KALME delegáltjai a tagegyházak kommunikációjának fejlesztéséről és a közös stratégiai vonalakról tárgyaltak. Az új vezetőség, élén Praxedis Bouwman KALME elnök asszonnyal, valamint a végrehajtó bizottság jelenlévő tagjai és a küldöttek egyetértettek abban, hogy meg kell újítani a szervezet honlapját és létre kell hozni a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) honlapja alatt, egy ahhoz kapcsolódó új KALME oldalt. Ennek a honlapnak a szerkesztése és a cikkek fordítása egyelőre még gondot okoz, de addig is elindulhat egy Facebook-csoport, amelyben a tagegyházak képviselői naprakész információkat tudnának eljuttatni egymáshoz.
Csütörtökön Praxedis Bouwman igei intonációjával indult a nap, majd az elnök asszony egy tanzániai menekülttáborban idén tavasszal tett látogatásáról számolt be. Felháborítónak tartotta, hogy az odaérkező menekülteknek csak a táboron belül vannak jogaik, amit a sivatag közepén hoztak létre. Onnan nem távozhatnak szabadon sehová, amíg az engedélyekre várnak, összetákolt sátrakban laknak, sehol árnyék, sehol víz. Ebben a helyzetben véleménye szerint a keresztény egyházaknak igen fontos szerepük van, mert nekünk küldetésünk, hogy válogatás nélkül segítsünk a rászoruló embereken.
A Rigából jött Ivars Kupcis a lettországi helyzetet elemezve elmondta, hogy hazájába eddig nem sok menekült érkezett, de a társadalomban mégis napi szinten beszélnek az Európát elárasztó menekültekről és a helyzet megoldási lehetőségeiről. Érdekesnek tartotta, hogy hazája legtöbb egyházi vezetője úgy nyilatkozott, hogy a letteknek alapvetően az Európába érkező keresztényeket kellene segíteniük, mert ők jobban integrálhatóak, minta muszlimok. Kupcis számára ez a vélemény csalódás, szerinte ez nem jó keresztény hozzáállás, mert nem szabad szelektálni a szükséget szenvedők között. „Akik menekülnek a háború, a veszélyek, a biztos halál elől, azokon segíteni kell!” - mondta.
Csehország egy tranzitország - állította Michal Klus, a Sziléziai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház lelkésze. Korábban az Ukrajnából érkező menekültekkel foglalkozott a diakóniai szolgálatuk, de most egyre több ázsiai és afrikai menekülttel van dolguk. A cseh kormány tíz hónap után döntött és lépett az átvizsgálás kérdésében. Jelenleg öt nagyobb tábort üzemeltetnek, ahonnan főleg Németországba szeretnének a menekültek távozni, ám volt olyan is, hogy valakit visszatoloncoltak Irakba.
Az észt Mellelis Süld beszámolójából kiderült: náluk is felvetődött az, hogy csak keresztényeket fogadjanak be az országukba, de a helyi egyházak ez ellen erőteljesen felszólaltak. A felmérésük szerint a gyülekezetek részt vesznek a menekültek segítésében, több régi gyülekezeti épületet is kitataroztak, hogy bennük embereket tudjanak elszállásolni. Sokan azonban innen is tovább akarnak menni, így néhol csalódást okozott a helyiekben a menekültek részéről ez a fajta hozzáállás.
Ireneusz Lukas a Lengyelországi Evangélikus-Lutheránus Egyház részéről elmondta hogy bár korábban tízezer csecsen menekültet fogadott be Lengyelország, most az európai kvótában a Brüsszel diktálta hétezer embert a kilencedik legnagyobb katolikus ország kormánya nem akarja befogadni. Bár országuk Katolikus Karitásza házakat ürített ki a menekültek számára, az érkezett emberek nem maradtak Lengyelországban, hanem továbbálltak.
Élénk társadalmi vitát váltott ki vezető evangélikus püspökük nyilatkozata, aki azt mondta, hogy a menekültek előtt nyitottnak kell lennie a templomoknak és az emberek szívének. Ezt még a gyülekezeti tagok közül is sokan kritikával illették.
Az Orosz Evangélikus-Lutheránus Egyház küldöttje, Elena Diakiva és a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház küldöttje, Lucia Martonová szerint országaikban eddig kevés menekülttel kellett számolniuk.
A holland Ingeborg Kriegsmann azonban igazi napi problémát ecsetelt országában. Problémát okoz, hogy sok menekült egy helyen van, főleg sportcsarnokokban, közös szállókon. Az integrációhoz meg kellene tanulniuk hollandul, a gyerekeket iskolába kellene járatniuk, de sokan erre azért nem hajlandóak, mert nem döntöttek még a végleges letelepedés mellett. Kriegsmann szerint a muszlim háttér miatt nehéz a férfiak és a nők egyenlőségét hirdetni. Bár a holland kormány szerint a jelenleg országukban tartózkodó menekültek mindannyian maradhatnának, de problémát jelentene a foglalkoztatásuk, hiszen jelenleg is egymillió ember munkanélküli az országban. A kormány kérte az egyházakat a kooperációra, főleg a nylevoktatásban, a beilleszkedésben tudnak segíteni a helyi diakónia emberei.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniájának képviseletében Hajdú Tibor tartott előadást a magyarországi menekült-helyzetről. Érzékeny kérdés az európai társadalomban a menekültkérdés és érzékelhető a nyugat-európai és a kelet-európai viszonyulás különbsége. Mi magyarok ugyan tudjuk, mit jelent menekültnek lenni, nekünk magunknak azonban nem sok dolgunk akadt az utóbbi évtizedekben menekültekkel, leszámítva a hetvenes évekbeli görög, majd a rendszerváltás utáni erdélyi és délszláv háborús menekülteket. A hazánkba érkező menekültek előtt már elindult a kormánypropaganda, ami nem tett jó a menekültek társadalmi elfogadásának. A Magyarországi Evangélikus Egyház kezdetektől fogva együtt dolgozott a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel, a Bajor Diakóniával. Adományokat gyűjtöttek a válság kialakulásakor, takarókat, gyógyszert, élelmiszert, ruhákat vittek a budapesti helyszínekre és a határhoz is. A Rózsák terén lévő kollégiumban főztek például a II. János Pál pápa téren és a Keletinél lévő várakozóknak. Segítséget nyújtottak a segítőknek (rendőrök, egészségügyi személyzet számára konténer) és a menekülttáborok rendbetételekor is sok önkéntest mozgattak meg. Az önkéntesek regisztrációját segítették, ezzel a civil mozgalmak szervezettségét forszírozták. A menekült gyerekekre fókuszálva egymillió forint adományt adtak át a Magyar ökumenikus Segélyszervezetnek. A Vöröskereszt segítségével a Roma Szakkollégium diákjai segítettek a határon. Információs füzetet adtak ki angol, francia, udu és farszi nyelveken. Bár tették, amit tenni kellett, mégis fontos volt megmutatni a médiában, mit teszünk az emberek segítésére, mert sokszor az emberek az egyházi segítséget hiányolták.
Jelenleg egyházi iskolákban „érzékenyítő” programokat tartanak, amelynek keretében a diákoknak a válság kialakulásáról, hátteréről mesélnek. Integrációs házat hoztak létre a Józsefvárosban, ahol személyes tanácsadással, tréninggel, nyelvtanítással, jogi tanácsadással segítik a rászorulókat. Új tervként említette Hajdú Tibor a lakhatás megoldását Nyíregyházán, ahol egy házban a nálunk letelepedni szándékozók számára a tető mellett biztosítanák a személyes tanácsadást, orvosi ellátást és a munkakeresésben is segítenének.
Ezután Fabiny Tamás püspök az egyház médiában való szerepvállalásáról beszélt. Beszámolt az egyházak vezetőinek nyilatkozatairól, az evangélikus médiajelenlétről és veszélyként emlegette az országunkról napvilágot látott manupulatív beszámolókat.
Ezután Skype-on Olaszországból bejelentkezett az ülésre Luca Negro, aki a Protestáns Egyházszövetség képviselőjeként az általuk megtett lépésekről beszélt. A lampedusai tragikus történések, a több száz ember halálával járó Földközi-tengeri átkelések sarkallták az olasz protestáns egyházakat arra, hogy lépéseket tegyenek a partra szállás embertelen körülményei ellen. Mivel a hajók éjjel érkeznek a partokra, eleinte a helyi vöröskeresztesek csapatát támogatták, akik meleg takarót és ételt adtak az elcsigázott menekülteknek. De szerettek volna a halálesetek ellen is tenni, ezért az egyház finanszírozására, az emberektől kapott, a magyarországi egy százalékhoz hasonló adományokat, a humanitárius segítségre fordították.
Libanon partjainál az ENSZ menekültügyi szervezetével együttműködve (UNHCR) létrehoztak egy beléptető rendszert, amelynek segítségével az embereket már ott ellenőrizhetik és ki tudják választani azokat a rászorulókat, akik számára egészségügyi okokból szükséges az olasz partok elérése. Eddig 200 ember jutott így elengedhetetlen orvosi ellátáshoz (szemműtét, lábprotézis stb.) és bár a projekt számai kevésnek tűnhetnek, az így elért és megsegített emberek kevesen vannak, mégis az olasz médiában rendkívüli módon fókuszáltak a munkájukra, ami rendszeresen frissülő honlapjuknak is köszönhető. Negro szerint megtalálták a módját annak, hogy pár ezer fős egyházként segíteni tudjanak. Egyházi példaként említette még azt az ökumenikus összefogást, amelyben a katolikus egyház is szerepet vállalt és amely a humanitarian corridor nevet viseli.
A tanácskozás tehát megmutatta, hogy bár az Európában lévő, kisebbségi helyzetben élő evangélikus egyházak létszámukból eredően kevesen vannak, mégis fontos és hasznos segítséget tudnak nyújtani a menekültkérdésben, főleg olyan területeken, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.