„Kapott gól nélkül hoztuk az első félidőt” - egy soha nem tapasztalt helyzetben sikerült helyt állni a diakóniának
A pandémiás időszak eddigi tapasztalatainak összegzésére és a járványügyi veszélyhelyzet utáni kegyelmi időszak visszafogott ünneplésére gyűltek össze a diakóniai intézmények vezetői az egyházvezetés meghívására 2020. július 21-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nagytermében.
Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke a diakóniai munkáért felelős püspökként üdvözölte a jelenlévőket. Köszöntőjében – mely egyben hálaadás is volt – elmondta: nehéz időszakon vagyunk túl és olvasva a híreket, azt látjuk, hogy még nincs vége, hiszen körülöttünk újabb lezárások és korlátozások lépnek életbe. Megköszönve az evangélikus fenntartású szociális intézményekben dolgozók áldozatos munkáját kiemelte, mennyire jó volt azt megélni, ahogy egymásban tartották a lelket, az intézmények munkatársai, vezetői, az Országos Iroda felelős munkatársai és az egyházvezetés. Sokat jelentett a folyamatos információáramlás, még a panaszosabb hangvételű levelek is. Kondor Péter megköszönte - az intézmények dolgozói mellett – az Országos Iroda munkatársai, Krámer György országos irodaigazgató, Kelemen Anna Gyöngy diakóniai osztályvezető és Gregersen-Labossa György, a diakóniai bizottság elnökének szolgálatát. Kiemelte, hogy a média nyomása, amit a diakóniai intézményekre helyezett, mindenki számára érezhető volt. A lényeg viszont, hogy minden nehezítő külső körülmény ellenére azok, akikért a diakónia felelősséget vállalt családias és biztonságos környezetben élték át ezt a nehéz időszakot. A diakóniáért felelős püspök rámutatott, hogy ebben a helyzetben is Isten csodatetteiről lehet és kell beszélni, hiszen ő az, aki megtartott mindenkit. Ha sokszor úgy is érezhette az ember, hogy nincs már ereje, az ő felé nyújtott kezéből nyerhetett új erőt.
Ezt követően Gregersen Labossa György vette át a szót, aki megköszönte a jelenlévőknek, hogy elfogadták az egyházvezetés gesztusértékű meghívását. A diakóniai bizottság elnöke megemlítette, hogy természetesen sok feszültséggel is járt az elmúlt időszak, az állandó stressz - kis túlzással élve a kilátástalanság – jellemezte ezt a néhány hónapot. A félelem, hogy lesz-e és ha igen, mikor fertőzött az intézményekben, nagy nyomás alatt tartotta a kollégákat. Hangsúlyozta, hogy ez egy kegyelmi idő, nem tudható még, hogy mit hoz az ősz. A tapasztalatok viszont felvértezték a diakóniában szolgálókat, hogy felkészülten várják az esetleges újabb feladatokat.
A délelőtt további részében Kelemen Anna Gyöngy, a diakóniai osztály vezetője kezdeményezett beszélgetést a pandémiás időszak gyakorlati tapasztalatairól, érdekes helyi megoldásokról.
A jelenlévő intézményvezetők hozzászólásait összegezve az alábbi nehézségek rajzolódtak ki markánsan:
A korlátozó intézkedések minden esetben a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az EMMI hivatalos útmutatásait és szabályozásait követve időben foganatosításra kerültek. Míg azonban a biztonsági rendelkezések alkalmazása nem állította megoldhatatlan feladat elé a diakóniát, addig a munkaszervezés komoly nehézséget okozott. Egyrészt a gyermekes anyukák támogatása az óvodás, kisiskolás gyermekek otthoni tanulása miatt, másrészt a különböző okból átmeneti karanténba vonuló munkatársak és a veszélyeztetett korban lévők helyettesítése miatt.
Az is tény – egy esetleges őszi második járványhullámmal számolva -, hogy a dolgozók erőn felül teljesítettek és mostanra a fáradtság jelei mutatkoznak. Ehhez társul az a hiányérzet a munkatársakban, hogy mennyire jó lett volna az az erkölcsi és egyben anyagi elismerés, amit az egészségügy megkapott. Mindezek mellett hangsúlyt kapott az intézmények gazdasági stabilitása, mely többek szerint – bár az idei évben nem okoz gondot - a jövőre nézve kérdéses, hogy kompenzálás ebben a tekintetben lesz-e, most még nem látszik.
A megtapasztalt pozitív élmények között az intézményvezetői hozzászólásokból kiemelkedett a dolgozók kreativitása, ahogy a munkatársi közösségek „összezártak”, hogy a gondozottakat és egymást segítsék. Az intézményvezetők és középvezetők egymás közötti intenzív kapcsolata és közös gondolkodás szintén kiemelkedő fontosságú volt, amiért nem lehet eléggé hálásnak lenni.
„Kapott gól nélkül hoztuk az első félidőt” – szólt futballból kölcsönzött hasonlattal Lázár Zsolt a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat vezetője hozzátéve, hogy „maradjon így a második félidőben”, utalva a járvány esetleges későbbi második hullámára.
A tapasztalatok összegzése után fenntartói részről Kelemen Anna Gyöngy mondott köszönetet az intézmények áldozatos munkáért. A diakóniai osztályvezető megjegyezte, hogy minden visszajelzés hasznos volt és egyben igazi segítség is. Hozzátette, hogy fenntartóként nem volt cél, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az EMMI útmutatói mellett további hasonló dokumentum kerüljön kiadásra. A fenntartó konkrét kérdések esetében tudott és tud segíteni, akár értelmezési kérdésekben is. Komoly tapasztalat került felhalmozásra és - bár a statisztika nem befolyásolható – nem mindegy, hogy miként és milyen lélekkel készülünk fel egy esetleges folytatásra. Ez a mostani feladat.
Ezek után Fabiny Tamás elnök-püspök összegzése következett, aki kiemelte, hogy saját tapasztalatai szerint is fegyelmezett volt a csapat, a különböző munkaágak egymáshoz kapcsolódása pedig példaértékű volt. Az evangélikus sajtó munkája kiemelten fontos volt, hiszen információt adtak minden irányba. A külügyes munkatársak nagy lelkesedéssel és hatékonysággal vettek részt a védőfelszerelések és fertőtlenítőszerek beszerzésében. Az elnök-püspök köszönetet mondott az Országos Iroda gazdasági osztályának - amely az Országos Presbitérium márciusi ülésén eldöntött vésztartalék képzésében segített -, az Oktatási osztálynak - amely a diakóniát segítette több esetben tisztítószerrel, vagy technikai eszközökkel, a számítástechnikai csapatnak - akik nélkül nagyon nehéz lett volna az online kommunikáció -, végül, de nem utolsó sorban a Gyülekezeti és missziói osztály kollégáinak, akik információs anyagokkal és lelki táplálékkal segítették a diakóniát.
Fabiny Tamás emlékeztetett, hogy mindeközben az egyházvezetés is igyekezett a maga területén megtenni mindent az ellátottak és a munkatársak érdekében. A diakóniáért felelős püspök, az országos felügyelő, az elnök-püspök végig figyelemmel kísérte a helyzet alakulását, tárgyalásokat folytatott az állam képviselőivel, nagy cégek vezetésével. Végezetül sok erőt kívánva a folytatáshoz a legőszintébb köszönetét tolmácsolta, hogy egy soha nem tapasztalt helyzetben ilyen módon sikerült helyt állni a diakóniában dolgozóknak, hozzátéve, hogy – mivel a „legnagyobb erkölcsi elismerés az anyagi” -, ezért ezen is dolgozik a vezetőség.
Utolsó felszólalóként és a sikerekre történő pezsgős koccintás felvezetéseképpen Prőhle Gergely országos felügyelő mondott szintén köszönetet mindenkinek. Az év igéjére utalva mondta, nem is volt sejthető, hogy milyen jelentősége lesz a Páltól kölcsönzött igének: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2 Timóteus 1:7)
„A félelmet megismerhettük. De a legfontosabb sajátos jellemvonás, ami az evangélikus egyházat, az evangélikus intézményrendszert jellemzi az az, ahogy erre a félelemre reagált. Az erő kezdettől fogva ott volt abban, ahogy a különböző személyek, gyülekezetek, szervezetek együttműködtek, ahogy az irányítás és eszmecsere egészséges elegyét adta a vezetés. Mindemellett ebben az erőteljes munkában megmaradt a szeretetteljes tónus egymással. Azzal a személyes autonómiával, ami az Istennel való személyes kapcsolatból fakad a józanságunkat is meg tudjuk őrizni.” - Prőhle Gergely ezekkel a gondolatokkal zárta pohárköszöntőjét, mely után közös ebéden folytatták a résztvevők a kötetlen beszélgetést.
