Käßmann: A terroristákat imádsággal és szeretettel vegyük körül

2016.04.05 12:21

Forrás: evangelisch.de, evangélikus.hu Fotó: epd-bild/Hanno Gutmann, fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Hannover - Berlin - A Németországi Protestáns Egyház (EKD) Tanácsának korábbi elnöke, Margot Käßmann arra szólított fel, hogy a terroristaerőszakot ne újabb erőszakkal válaszolják meg: "Jézus arra szólított fel bennünket, hogy »Szeressétek az ellenségeiteket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek benneteket!« - mondta a teológus a Bild am Sonntagnak.

Azon terroristák számára, akik azt hiszik, hogy Isten nevében embereket ölhetnek meg, ez lenne a legnagyobb provokáció. "Meg kell próbálnunk, hogy a terroristákat imádsággal és szeretettel vegyük körül!" - tette hozzá Käßmann.

A korábbi püspökassszony, Margot Käßmann kijelentéseiről heves párbeszéd indult el az interneten a húsvéti napokban.

"Käßmann erős szavakat használt, ezért nem csoda, ha ez a gyűlölet hullámát indított el a világhálón" - kommentálta a történteket a The Huffington Post. A Twitteren egy felhasználó azzal érvelt, hogy a terroristákat szeretettel körülvenni azt jelenti, hogy saját magunkat szolgáltatjuk ki számukra. A szabadságot meg kell védelmezni.

Bár emberi tulajdonság az, hogy bosszút állunk, mégis Käßmann szerint "a gyűlöletre nem gyűlölettel válaszolni, az az igazi kihívás". A történelem nagy személyiségei, nem Sztálin, Hitler vagy Pol Pot voltak, hanem Martin Luther King, Mahatma Ghandi vagy Aung San Suu Kyi, akik nem alkalmaztak erőszakot. Keresztényként a reformáció németországi programjainak nagykövet asszonya meg van győződve arról, hogy az a nagyobb, aki "az erőszak vérkeringését átszakítja". "Jézus azért vált felejthetetlenné, mert meghalt a kereszten és nem pedig azért, mert a kardhoz nyúlt" - vallotta Käßmann, aki óva intett attól is, hogy a terrorizmus elleni harcban feladjuk a nyílt társadalom értékeit:

"Igen, az államnak meg kell védenie a polgárait. De amit elértünk Európában a szabadság terén, azt nem szabad korlátozni. Az államnak meg kell találnia ebben a helyes egyensúlyt."

Käßmann szeretné azt is elérni, hogy a terror ne szorítsa sakkba az embereket: "Meg kell mutatnunk afeletti örömünket és büszkeségünket, hogy úgy élhetünk, ahogyan akarunk. Most kell csak igazán kimenni az utcára, táncolni, a kávéházakba beülni és nem szabad lemondani a focimecsekről sem. Ezzel azt mutatjuk meg a terroristáknak, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Nem hagyjuk, hogy elvegyék a szabadságunkat!"