Lelki és anyagi kincsekről született döntés - A Fébé Diakonissza Egyesület ingatlanai a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába kerültek

2015.03.12 08:35

Forrás: evangelikus.hu Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna -

Budapest - A Fébé Diakonissza Egyesület történelmi fordulópontot tudhat maga mögött, hiszen egy ajándékozási szerződés aláírásával 2014. március 11-én az egyesület ingatlanai a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába kerültek.

Görög Zoltánné Hajnalka a Fébé vezetőasszonya az anyaházban tartott alkalmon megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy több mint egy évtizede folytak már a tárgyalások arról, hogy az egyre jobban megcsappanó egyesület és az idősödő, elerőtlenedő diakonissza testvérek vagyonát hogyan helyezzék biztonságba.

Amikor három évvel ezelőtt Fabiny Tamás püspök beiktatta szolgálatába Görög Hajnalkát, majd néhány hónap múlva Sztojanovics András lett a Fébé lelkésze, a diakonissza testvérekkel beszélgetni kezdtek arról, hogy mi legyen a vagyonukkal. 2014. január 24-én született egy nyilatkozat a diakonisszák részéről, amelyben arra kérték a Magyarországi Evangélikus Egyházat, hogy a diakonisszák vagyonát a továbbiakban az egyház kezelje, ezzel megőrizve a diakonissza hagyományokat.

Sok jogi feladatot leküzdve ma létrejöhetett a szerződés aláírása: "Biztatom a testvéreket, hogy örüljünk annak, hogy ez a kérés immáron szerződésbe foglaltatik" - mondta Görög Zoltánné Hajnalka.

Bár ez az alkalom maga egy jogi aktus volt, de az Isten népe az Igéből él, ezért Sztojanovics András a Sarepta szeretetotthon vezetője bibliaolvasással folytatta az ünnepséget. Márk evangéliumának 9. fejezetének 38-41. verseit idézve az igehirdető elmondta, hogy valami egészen új kezdődött 1924-ben, ami az akkori sorból kilógott: a diakonissza testvérek szolgálni kezdtek. Áhítatában utalt arra, hogy "ahogyan Isten áldása kísérte a diakonisszák szolgálatát, úgy hisszük és reméljük, hogy ez az áldás megújul rajtunk napról napra és a jövőben is ebből élhetünk."

"Szép szolgálatot végeztek és rengeteg kincset gyűjtöttek össze a diakonisszák - mondta Sztojanovics. - Ha ők nem dolgoztak volna olyan önfeláldozó módon, akkor a mai egyházban sok minden nem lenne. A huszadik század szörnyű történelmében munkájukat sok minden hátráltatta és pusztította, elpusztítani azonban mégsem tudta. A testvérek lelki kincsei mind a mai napig hatnak. De az adományok révén gyűjtött anyagi javak gondokkal terhes örökségként nehezednek rájuk. Ma ott tartunk, hogy amikor a diakonissza testvérek elfogynak, megmaradnak a lelki kincsek, de döntenünk kell az anyagiakat illetően" - helyezte a jelenlévők szívére a jövő kérdését Sztojanovics András.

Bár a világ nyugati részén szintén a fogyás tapasztalható a diakonisszák között, de ott kialakult az a hagyomány, hogy a munkájuk nyomán előállt javakról az egyházak viselnek gondot.

"Ebben a helyzetben Magyarországon csak az evangélikus egyház az, amely meg tudja őrizni és folytatni tudja azt a munkát, amit a testvérek végeztek - mondta Sztojanovics. - Isten szolgálóinak közössége a biztosíték arra, hogy a vagyon nem ügyeskedők kezébe kerül a szerződés aláírásával, hanem jó kezekbe. Valami szép és jó elindul most, ami nem valaminek a végét jelenti, hanem valaminek a kezdetét. Bár ez más, mint ami eddig volt - hiszen nem lesz az utánuk jövő generációnak szép viselete -, de reméljük, hogy szíve és keze lesz arra, hogy amit a diakonissza testvérek elkezdtek, azt ők továbbvigyék."

Gregersen Labossa György lelkész beszédében kitért arra, mennyire fontos volt napjainkig a diakonisszák munkája egyházunk életében. A jövőt illetően az intézmények kérdésén túl a távolabbi perspektívákra és irányokra is utalt a Diakóniai Bizottság elnöke.

Sokrétű kérdéseket emlegetett: Utalt lelkészként a teológiai perspektívákra, a Sztehlo Gábori örökségre, a kezek evangéliumára, amely nem csak az imádkozást, hanem a kétkezi szolgálatot és a tisztességes munkát is jelképezi. Elemezte azokat a bizonytalanságokat, amelyek szociális ellátás terén az állam és az egyházak kapcsolatában vannak, méltatta az egyesületi forma adta egyházi lehetőségeket, hangsúlyozta a diakóniai intézményekben dolgozók testvéri közösséggé formálásának fontosságát, a diakóniai, diakonátusi képzések jelentőségét, és a Johannita rend felügyeleti biztosítékát a Fébé vagyon felett.

Ezután került sor a szerződés aláírására.

Krámer György országos irodaigazgató megköszönte az evangélikus egyház nevében azt, hogy ez a nagy ingatlanvagyon átkerülhet most az egyház vagyonába. Örömét fejezte ki, hogy ezen a mai nagy, történelmi napon ő képviselheti az evangélikus egyházat.

"Ez a nap nem csak az öröm, hanem a büszkeség napja is, hiszen önök, diakonisszák az életükkel és a jelenlétükkel régi és el nem avuló keresztény értékeket képviselnek és büszkék lehetnek az elért eredményekre. Ez a mai nap egyfajta stafétaátadás: valakinek átadjuk, a kezébe adjuk az irányítást, mert bízunk abban, hogy nála az jó kezekben lesz. Szeretném a bizalmukat kérni: Bízzanak abban, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház valóban az értéket, a küldetést és a hivatást is hozzá fogja kapcsolni az önök által adott ajándékhoz és továbbviszi a Fébé szellemiségét és hitvallását!"

A Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület tulajdonában álló alábbi ingatlanok kerültek át az ajándékozási szerződéssel:
 Fébé Anyaház és telek, és a Lelkészotthon telke (Budapest, Hűvösvölgyi út 193.), 
Mátraszentimre-Bagolyirtás, Názáret templom üdülő és telek, 
valamint a piliscsabai Siló.

A szerződés aláírásának jogi aktusát Benkő Ingrid jogász felügyelte.