Megfizethetetlen – Interjú Johannes Volkmann-nal

A nürnbergi Papirtheater (Papírszínház) megalkotója 2008/2009 folyamán a gazdasági válságról elgondolkodva fogalmazta meg önmagában ezt a kérdést. Az installáció Nürnbergben lépett először ki a falak közül, majd Spanyolország, Írország, Ecuador, India, Palesztína, Egyiptom és Kína utcáin tűnt fel. Bár a budapesti bemutatkozást kicsit elmosta az eső, azért még így is számos válasz érkezett a kérdésre. A megírt papírokat összegyűjtve a művész egy nagy közös kiállítást is szeretne majd létrehozni.

Johannes Volkmannal az evangelikus.hu beszélgetett el művészetről, társadalmi kérdésekről:

- Szeretném, ha elmondaná nekem, honnan jött az installáció ötlete és mit ábrázol ez a megterített asztal?

- Az ötletet a 2008-2009-es bankválság adta, amikor is Európa-szerte arról folyt a diskurzus, hogyan lehetne megmenteni a pénzt, illetve magát a pénzben való hitet. Ennek apropóján egy kérdés formálódott meg bennem: mi az az érték, ami a pénz mögött még számít az életünkben, mi az, ami gazdagítja az életünket, függetlenül a pénztől. Így keletkezett az a kérdés: Mi az, ami megfizethetetlen a számodra? Egy asztal képe jelent meg előttem, amely papírba van csomagolva, amely polgári fórumként szolgál arra, hogy erre a kérdésre válaszokat találjunk. Az asztalt egy tágas térre állítva, minden járókelő ráírhatja erre, illetve az ezen lévő tányérokra, véleménye szerint mi az, ami megfizethetetlen.

- De miért éppen egy megterített asztal az, ami a hátteret adja ehhez?

- Egy művész képekkel dolgozik, amikor egy gondolatot szeretne közvetíteni. Így hagyja, hogy helyette a képek beszéljenek. Ezért aztán szép képet enged a gondolataiba.
Az asztal az összejövetel, a közösség szimbóluma. A tányér ha tele van, akkor jóllakat, boldogságot ad, az élethez szükséges összetevőket biztosítja. Az installáció különlegessége az is, hogy normál esetben egy terített asztal egy belső helyiségben van felállítva, itt viszont külső tereken állítjuk fel ezt, azért, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság elé tárjuk.

- Sokan a járókelők közül feltették azt a kérdést, hogy vajon ételosztás lesz-e itt. Ön is hallotta már ezt a kérdést. Mi a véleménye arról, hogy a rászoruló, szükségben lévő emberek számára ez itt egy valós kérdés?

- Azt gondolom, hogy az aktuális magyar politikai helyzetre való tekintettel, ennek az asztalnak tulajdonképpen a határon kellene állnia. Ott, ahol az emberek egészen más sorsokkal konfrontálódnak, mint itt. Egy képzett polgárságot ér el most ez az asztal.
De ott kellene ennek az asztalnak mindenkor állnia, ahol valóban ételt is osztanak, adnak is valamit. Művészként képeket adunk az emberek elé, hogy gondolatokat közvetítsünk. Ez tehát elbeszélő mód és nem szociális munka. De ami jelenleg Európában és speciálisan Magyarországon történik, azt a határra felállított asztal szimbolizálná.

- A világ számos részében járt már ezzel az installációval. A különböző földrajzi viszonyok között az egyes emberek válaszai különbözőek voltak? Tapasztalt valami egységet bennük?

- Is-is. Vannak olyan témák, amelyek általánosan felbukkantak az egyes országokban, a turbántól, a kendőig mindenféle ruházatot viselőknél. Sokan írták az egészséget, azt, hogy ne legyenek magányosak, ne kelljen egyedül élniük. A család, a barátok és a rokonok emlegetése is általános volt, ami szép, hiszen az ember társas lény.
De aztán vannak különbözőségek is, attól függően, hogy egy országban milyen a politikai és szociális helyzet. Megfizethetetlen érték egy társadalomban az is, amiből esetleg hiány van. Ez tükröt tart a politikai realitásnak is.

- Hová szeretné még eljuttatni ezt az installációt?

- Az alkotáshoz tartozik egy könyv is, amelyben az addigi installációkat mutatjuk be. Négy éven át saját szervezésből, az általam működtetett Papírszínház (Papirtheater) segítségével mentem el számos helyre, kiválasztva olyan helyeket, ahol valamiféle feszültség volt észlelhető.
Most azonban ezt a projektet már szabadjára engedtem és a könyv által ebben az asztaltársaságban bárki részt vehet. Bizonyos feltételek mellett különböző helyekre el tudom ezt juttatni, tanácsot tudok adni, sőt önállóan is el lehet készíteni az installációt. Itt volt egy alkalom most Magyarországon, hogy be tudjuk ezt mutatni és szívesen jöttem, hogy tanácsot adjak és segítsek ezt létrehozni. Valószínű az egész installáció tovább fog fejlődni, és el fog jutni még a világ számos pontjára.

- Van olyan, hogy egy helyre többször is elviszi ezt a projektet?

- Ez egy továbbmutató kérdés, sokat lehetne róla beszélni, hogy mi az értelme ennek az installációnak, mit lehet ezzel létrehozni, elősegíteni. Azt gondolom, nekem most már az a felelősségem, hogy mivel ezeken a különböző helyeken jártam, a különböző helyek közötti kapcsolatot elősegítsem.
Elkészítettem ezért ezt a könyvet, amelyben vannak válaszok és vannak felvetések, élmények. Van egy dokumentum-színház, amelyben bemutatom, hogy milyen tartalmakat lehetett leszűrni a projekt során. És van egy vándorkiállítás is, amelyben bemutatom az eddigi válaszokat. Meg van egy levelezőlap sorozat is, ami bemutatja a helyeket. Ez a négy dolog az, amit visszavihetek azokra a helyekre, ahol már volt az installáció. De sosem lehet tudni, hogy a kapcsolatok milyen irányban fognak növekedni.

További képek:

https://picasaweb.google.com/115266174337789188926/2015_09_25Megfizethetetlen