Telt ház van az egykori határőrőrsből kialakított otthonban Ágfalva-ligeten. Száznegyvenhatan laknak itt, mindnyájan pszichiátriai kórképük miatt. Átmeneti jelleggel vannak itt hatan, tízen a rehabilitációjukat töltik, százharmincan viszont tartósan itt élnek. Sokan közülük évtizedek óta, nem túlzás tehát azt állítani, hogy ez az otthonuk. Az intézmény helyzetében jelentős fordulat állt be januárban: az evangélikus egyház lett a fenntartója.
„A soproniak emlékezhetnek rá, hogy a rendszerváltás előtt a bánfalvi karmelita kolostorban volt az otthon, nem éppen ideális körülmények között. A határőrség megszűnése után kerültek ide a betegek, sokkal jobb feltételek közé. Kezdetben önálló intézményként működött az otthon, az elmúlt években azonban a többszöri átszervezés következtében hol idetartoztunk, hol oda. Hiszem, hogy most révbe értünk, és hosszú távon tervezhetünk” – mondja mosolyogva az intézmény igazgatója, Belényessy Éva. Optimizmusa mögött kétéves előkészítő munka és az új fenntartó elkötelezett feladatvállalása áll.
„A szociális kormányzat elképzelése szerint az egyházaknak nagyobb részt kell vállalniuk az intézményfenntartásból. A Magyarországi Evangélikus Egyház ebben eddig is élen járt. Egy tavalyi megállapodás értelmében most öt intézményt vettünk át, ezek egyike lett az ágfalvi otthon, mely a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ telephelyeként működik tovább” – vázolja a felállást Gregersen-Labossa György lelkész, a diakóniai központ intézményvezetője.
„Óriási feladatot vállaltunk, pláne miután ilyen jellegű otthona még nem volt az egyháznak. Olyan területeken működő intézmények fenntartását vettük át, ahol erős gyülekezeti háttérrel rendelkeznek, és a lelkész is aktív részt vállal a lelkigondozásból. Ágfalván erős a gyülekezet, Heinrichs Eszter lelkész pedig vállalta a lakók lelkigondozását. Kellett egy szilárd intézményi háttér is, ez lett a szombathelyi központ. Szeretnénk fejleszteni, országos hatáskörűvé tenni az otthont, és terveink szerint újabb szolgáltatásokat is bevezetünk” – mondja még a részletekről Gregersen-Labossa György.
A pszichiátriai betegek napjai csendesen peregnek, nagy részük nem is sejti, mekkora munka és mennyi pénz egy ekkora intézmény fenntartása. A lakók nyolcvan százalékának nincsenek hozzátartozói, vagy egyáltalán nem tartják velük a kapcsolatot. Nekik ez az otthon a lakó- és munkahelyük, a terápiás és játszóhelyük.