Gyermekbárka tábor menekült gyerekek részvételével
Szöveg és fotó: Nagy Panka
Idén augusztus 21-25. között nyolcadszorra táborozott együtt a Gyermekbárka közössége, most is Tarjánpusztán, Pannonhalma közelében. Különleges színt adott együttlétünknek, hogy az Evangélikus Diakóniával együttműködve idén menekült gyerekek is velünk tartottak.
A táborban harmincnégyen vettünk részt., a négy Fótról érkezett menekült fiú korban pont illett a csapathoz. Az eddigi táborainkban állami gondozott, valamint mozgássérült gyerekek és testvéreik, illetve családokból érkező gyerekek vettek részt, akik egy épülő közösség tagjai, hiszen alapvetően ugyanazok táboroznak együtt évről-évre.
Az idei tábor elején megkértük a gyerekeket, hogy fogalmazzák meg, mik lennének azok a fontos szabályok, amelyeket betartva jól tudnánk érezni magunkat. A legfontosabb, ami elhangzott, az volt, hogy figyeljünk egymásra. A velünk táborozó gyerekek arról szoktak beszámolni, hogy azért különleges a mi táborunk, mert "nincsenek" szabályok. Valóban igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez. Mégis, amit idén is átélhettünk, különös és felemelő volt mindannyiunk számára. A fiatalok úgy tudtak együtt lenni, hogy a mi irányításunk nélkül is figyeltek egymásra. A mozgássérült is röplabdázott, csónakázott, mászott a kalandpark kötelein. Mindig akadt egy gyerek, aki segített, amiben a menekült gyerekek is részt vettek. Szavak nélkül is egyértelmű volt számukra, hogy hol van szükség rájuk.
Meglepődtem, hogy nem voltak kérdések. Miért vannak itt? Miért kell velük is megosztani a tábort? Csodálatos természetességgel váltak teljes értékű tagjaivá a csoportnak. Mindenkinek jó volt ez így. Egy hely, ahol egy pár napig nincsenek kérdések. Nagyon egyszerűen, gyermeki módon tudtak akadálymentesen szeretni a velünk lévő gyerekek. Jó volt felnőttként ehhez "asszisztálni".
Ők még képesek ilyen fajta befogadásra, elfogadásra.