Jelöljük Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt Magyar Örökség Díjra!

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész Magyar Örökség Díjra történő jelölésének ötletgazdája Tóth Iván Nándor, a Csömöri Evangélikus Egyházközség gyülekezeti tagja, a Magyar Örökség Díj pártoló tagja. A kezdeményezéshez Fabiny Tamás elnök-püspökön, Gáncs Péter püspökön és Szemerei János püspökön túl csatlakozott Krámer György országos irodaigazgató is. Az aláírók között szerepel a Diakónia Osztály és intézményei, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, valamint számos gyülekezet és egyházi intézmény.

A Magyar Örökség Díj kimagasló életművekre, emberi helytállásokra, valamint olyan történelmi helyszínekre és intézményekre hívja fel a figyelmet, melyekre méltán lehet a magyar társadalom büszke. Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Hamvas Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Rádió, a Pannonhalmi Főapátság és a Sárospataki Református Kollégium.

Szthelo Gábor evangélikus lelkésznek Magyar Örökség Díjra történő jelöléséhez kérjük a gyülekezeteket, intézményeket és a kezdeményezéssel egyetértő magánszemélyeket, hogy a mellékelt jelölőív kitöltésével (a jelölőív INNEN tölthető le) és február 20-ig az alábbi címre történő megküldésével csatlakozzanak a felhíváshoz.
Postacím: Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda, 1085 Budapest, Üllői út 24.

Sztehlo Gábor (1909–1974) evangélikus lelkész

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909. szeptember 25-én született. Egy olyan világban élt, melyben az emberséget az embertelenség váltotta fel. Ő mégsem hátrált meg, hanem életével, hivatásával, másokra figyelésével is kiállásával példát adott és több ezer ember életét mentette meg.

Sztehlo lelkészi szolgálata mellett az 1930-1940-es évtized fordulóján a népfőiskolai mozgalom egyik megalapítója volt. A második világháború idején különböző egyházi megbízásoknak tett eleget, többek között kórházi lelkész volt.

1944 tavaszán, a német megszállás után Sztehlo Gábor a Jó Pásztor Egyesületen keresztül mentőakciókat szervezett zsidó üldözötteknek. A lelkész a Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával néhány hét alatt harminckét illegális gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban. Ezekben az intézetekben mintegy ezerötszáz gyermek és az őket ellátó ötszáz felnőtt lelt menedéket. Valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború megpróbáltatásait.

Sztehlo Gábor a háború árváinak és a rászorulóknak a továbbiakban is otthont adott, immár egyetlen nagyobb, a Budakeszi úton lévő gyermekotthonban, ahol iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben pedig szakmát tanultak a gyerekek, a tizenkét éven felüli fiúk pedig a Gaudiopolis elnevezésű önkormányzati rendszert hozták létre. Az intézményt a kommunista hatalom 1950-ben államosította.

Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: megalapította az evangélikus egyház szeretetotthonait, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban időseket és fogyatékos gyermekeket gondoznak mind a mai napig.

Sztehlo Gábor 1972-ben kapta meg a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kitüntetését, az Igaz Ember emlékérmet. 1961-től emigránsként Svájcban élt, és ott is halt meg 1974-ben. Ugyanebben az évben a Nobel-békedíj felterjesztettje is volt.

Sztehlo Gábor emlékét a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány, a róla elnevezett, rászoruló diákokat támogató egyházi ösztöndíj, a nevét viselő oktatási intézmény, számos emléktábla, valamint a budapesti Deák téren felállított szobor őrzi.