Úszunk a boldogságban
Fotó: Csűry Csaba
Piliscsaba - Hosszú idő után újra látogatható lesz az uszoda Piliscsabán, ünnepélyes megnyitót tartott 2018. június 6-án a Fébé Evangélikus Szeretetszolgálat, így érthető az öröm.
Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai osztályának vezetője köszöntőjében ezt írta: „Erre a helyre mindig is csodálkozással vegyes tisztelettel néztem. Erre a helyre, amelyet a víz tölt meg, mely felhajtó ereje miatt felemel, mely hasznos elemei okán éltet. Azt hiszem mindig erre van szükségünk éltető és felemelő erőkre. A diakóniában általában lehúzó, nehéz helyzetekkel találkozunk, elszomorító sorsokkal. Itt sincs ez máshogyan. Emlékeszem, amikor, mint intézményvezető jöttem Önökhöz, hányszor osztották meg velem titkaikat, problémákat, amelyeket nehezen hordoztak, mert nehezen hordozhatóak voltak. De ez a remény helye. A lehetőségek helye. Nemcsak a munka okán. Most az uszoda újranyitása okán is. Köszönöm szépen Dávid István intézményvezető úrnak és munkatársainak a bátorságot az újranyitásra. Köszönöm Polgármester úrnak a partnerséget a működtetésben. Köszönöm az áldást, amely segíti az itt zajló életet, legyen az kinek-kinek munka vagy szórakozás, pihenés, sport vagy erősödés, ügyesedés. Isten adjon sok örömet mindannyiunknak ebben az új vállalkozásban!”
Farkas András, Piliscsaba polgármestere a városvezetés és a lakók nevében üdvözölte az uszoda újranyitását. Beszédében az úszás egészségre gyakorolt hatását és az uszoda közösségteremtő szerepének fontosságát hangsúlyozta, kiemelve azt, hogy kicsiktől az idősebbekig mindenki használhatja majd, lesz babaúszás és óvodás-iskolás úszásoktatás is.
Majd Szitár Zsolt, az otthon első lakóinak és munkatársainak egyike idézte fel a Fébé hős- és újkori történetét. Kiemelte, hogy Gadó Pál, Pali bácsi – az intézmény megalapítója és első vezetője – volt az, aki mai formájában megálmodta a mozgáskorlátozottak komplex rehabilitációs intézetét, amely akkor 300 millió forintos beruházással – Johannita és holland segítséggel – a 90-es évek elején megszülethetett.
A folytatásban Dávid István intézményvezető elsőként arra kérte a résztvevőket, hogy Éva nénit – Gadó Pál özvegyét – is tapsolják meg, majd emlékeztetett, hogy a Fébé-név nem mindig csengett jól a szakmában. Bízik abban – ahogy fogalmazott -, hogy az intézmény újra felnőhet a névhez, melyet visel és ehhez talán egy újabb kis lépés az uszoda újra nyitása. Az intézményvezető áttekintete a felújítás folyamatát, hogy a 60 millió forintra becsült költség kevesebb, mint tizedéből sikerült a feladatot megoldani. Ehhez szándék, leleményesség és apró lépésekben folyó előrejutás kellett. Természetesen kellettek támogatók is, a Magyarországi Evangélikus Egyház tartalékalapja, önkormányzati támogatás, a Diakónia adományai (burkolatok), illetve a Munkaügyi Központ segítsége, amely lehetővé tette, hogy többen dolgozhassanak a felújításon. Ezek után Dávid István felolvasta a munkálatokban szerepet vállalók névsorát, megköszönve áldozatos munkájukat, kiemelve Raj Nikolettet, Bódi Istvánt és Németh Pált, akik emléklapot vehettek át. Előadásában fontosnak tartotta megemlíteni azt, hogy egy foglalkozás rehabilitációs intézmény számára elengedhetetlen, hogy változatos tevékenységeket tudjon biztosítani, hiszen a foglalkoztatottak eltérő érdeklődéssel, képzettséggel rendelkeznek. Itt hívta fel a figyelmet arra, hogy a Fébé menedzsmentjében is dolgoznak például megváltozott munkaképességűek, az uszoda pedig egy újabb lehetőség arra, hogy olyanok is dolgozhassanak például a pénztárban, akik más – mondjuk ipari tevékenységet – nem tudnak végezni.
Dávid István ezek után az intézmény tevékenységének komplex jellegére mutatott rá. Kiemelte, hogy az uszoda egy nagyobb koncepció szerves része, az egészség megőrzés és helyreállítás egyik fontos eleme. Egyben a szemléletformálásra is használható és – mivel nemcsak megnyitni, hanem működtetni is kell – olyan szolgáltatáscsomag kialakításán dolgoznak, amely az intézményen túl a nagyközönség számára is vonzó.
A köszöntők után Kézdi Péter lelkész áhítatában Ézsaiás könyve 42. fejezetéből idézett a 10-13. verset: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld határáig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a szigetek és lakóik!” hangsúlyozva, hogy a próféta itt nem az uralkodó népet, hanem az elszigetelteket hívja énekre. Emlékeztetett, hogy Isten szabadítása érkezik mindenki számára, a betegség, szegénység nem szigetelhet el többé, hiszen az Úr legyőzi ezeket a hatalmakat. Mindezek kapcsán arra mutatott rá, hogy önálló életet biztosítani és közösséget teremteni, ez a Siló-Fébé célja. Az, hogy Piliscsaba lakói és az intézmény újra egy közösséget alkossanak. Uszoda, torna, tánc, áhítat, vagy egy sütemény és egy csésze tea közös elfogyasztása mind az új közösség alakításának eszköze.
Az áhítat után Gregersen Labossa György, a Diakóniai Bizottság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket említve, hogy bár messziről – Szombathelyről – érkezett, fontosnak tartja, hogy lássa, milyen munka folyik a diakóniai intézményekben, így Piliscsabán is. „Nagy múlttal, viharos közelmúlttal és nagy reményekkel bíró intézmény a Fébé. Ez a hajó majdnem léket kapott, de az egyház és a diakónia nem engedte elsüllyedni, az új intézményvezető pedig nyugalmat teremtett” - mondta. Emlékeztetett, mennyire rossz volt nézni, amikor mindenféle dobozokkal volt tele az uszoda, mint egy raktár, miközben a város is igényelte volna, hogy rendeltetésszerűen lehessen használni. Mára pedig újra üzemel és itt a lehetőség, hogy egy európai szintű és Magyarországon egyedülálló diakóniai intézmény fejlődhessen tovább.
Végül, de nem utolsó sorban Fabiny Tamás elnök-püspök áldotta meg az uszodát, aki – mint előtte mondta – maga is sportszerető ember. Érdekességként említette, hogy nem volt könnyű úszással kapcsolatos történetet találnia a Bibliában, miközben többször szó esik ökölvívásról is, futásról még inkább. Végül János evangéliumának 21. fejezetében bukkant rá a 7. versre. Itt Jézus megjelenik a Tibériás-tengernél a tanítványoknak és amikor Simon Péter meghallja, hogy az Úr az, leveti felsőruháját, a tengerbe vetette magát és úgy úszott oda hozzá. Az új uszodára vonatkoztatva így fogalmazott: „Ez egy megszentelt hely, itt Jézushoz lehet közeledni akár kerekesszékkel, akár úszva is. Halljuk meg ezt a hívó szót és éljünk a találkozások lehetőségével!”. Saját, korábbi betegsége kapcsán megjegyezte, hogy van, amikor az ember járni nem tud, de úszni még igen, hiszen a vízben könnyebb a testnek. Ez a könnyűség érhető el itt a teste mellett a léleknek is.
A megnyitó moderátora Szvitil Györgyné, a Fébé korábbi kerekesszékes dolgozója volt, aki érzékenyen és ízlésesen teremtette meg az esemény hangulatát és egységét. A rendezvény szeretetvendégséggel ért véget, a bográcsban főtt gulyásból még az is „repetázott”, aki korábban azt jelezte, hogy sietnie kell.