A kezek evangéliuma
"A kezek evangéliuma"
(Sztehlo Gábor)
Magyarországi Evangélikus Egyház
Diakóniai Szolgálata
A gyülekezet közösség, amely Krisztus jelenlétében él. Erről teszünk együtt és egyénileg tanúbizonyságot, ugyanakkor kapcsolataink és közösségi életünk
hívogató erejű azok számára, akik távol vannak Istentől, vagy életük szakadék szélére sodródott, a diakóniai szolgálatban a Magyarországi Evangélikus
Egyházban is. A magyar evangélikus diakóniai szolgálat a reformációval indult. A gyülekezetek születésével nemcsak templomok, hanem iskolák, és lassan szeretetintézmények is születtek.
A XVII-XVIII. századi gyülekezetek több helyen az árvák ellátást vállalták feladatul, alumniumokat alapítottak (Sartoris (Szabó) János, Tatay Pál,
Hrabovszky György) Ebből a kicsiny magból fejlődtek ki a gyülekezetek szeretetszolgálatai és intézményei. A 18. századtól, inkább a 19. században és a 20. század elején szinte minden gyülekezetnek voltak egyesületei. Működtek a különböző ifjúsági- és nőegyletek is. Ezek a szervezetek nemcsak a templomok,
és az iskolák felszerelésében fáradoztak, hanem a gyülekezetben a szegények, árvák, gyermekek segítésével, és támogatásával is. A kommunizmus uralomra
jutásával az egyesületeket, ebben az egyháziakat is betiltották, csak 1989 után születtek újjá.
A diakonisszák munkája a szeretetszolgálatunk életében is kiemelkedő jelentőségű. Győrbe érkeztek először diakonissza testvérek 1910-ben, hogy a Luther Márton születésének 400 éves jubileuma emlékére létesített idősek és árvák gondozását vállaló otthont vezessék, illetve működtessék. 1924-ben jött létre a Fébé
Diakonissza Egyesület, majd Békéscsabán 1929-ben indult el az anyaház működése.
A diakonisszák mind a különféle diakóniai intézményekben, mind a gyülekezetekben végezték szolgálatukat. Diakonisszák dolgoztak Nyíregyházán, Békéscsabán, Piliscsabán, Budapesten, Győrben.
A XX. század diakóniájának kiemelkedő alakja volt Sztehlo Gábor. A II. világháború alatt Raffay Sándor püspök bízta meg őt, hogy kapcsolódjon be a Jó Pásztor Egyesület zsidó származású, de keresztyénné lett gyermekek mentő munkájába. Később kapcsolatba került a svájci Vöröskereszttel is, és más hasonló külföldi szervezetekkel is. Így mentett ki gettóból gyermekeket, vagy vittek hozzá másokat, menekültek oda felnőttebb fiatalok. Néhány hét után 32 budai és pesti villában és lakásban volt "rejtett" otthona a nyilasok állandó zaklatásának kitéve. Szolgálata kiemelkedő volt a zsidó-mentésben, ezt Izrael állama is elismerte a "Yad Vashem" kitüntetéssel, sőt, mint utólag tudjuk, a Nobel-békedíjra is felterjesztették.
A háború után sok gyermekért nem jöhettek már a szülők, ők a már Budakeszi útra került otthonokban maradtak, sőt ide most újabb menekültek is kerültek, a
kommunizmus üldözöttei. Sztehlo Gábor régi álmát ekkor valósította meg a Gaudiopolis (Örömváros) megalapításával. Ez egy teljesen önálló ifjúsági állam volt "minisztériummal és bíróságokkal". Alkotmányuk, de még saját pénzük is volt: a "gapo-dollár", ami egy mindenkori villamosjegy ára volt. 1950-ben intézetét államosították, neki felajánlották az igazgatói állást, de nem fogadta el.
Később, az ötvenes években a kitelepített családokat segítette, pedig ezért egyházi és állami részről is fenyegetést kapott. Egyházunk megbízásából a hatvanas években a szeretetotthonok működését szervezte. Országos egyházunk diakóniai szervezetének magját ő alakította ki, és fogta össze.
Néhány számadat a hatvanas évekből: 220 üdülőnek, 382 idősnek, 20 egészséges és 190 gyógyíthatatlan gyermeknek, összesen mintegy 800 embernek tudott menedéket nyújtani egyházunk 136 munkással, akik között diakonisszák, lelkészek, diakóniai munkások, alkalmazottak és otthonvezetők voltak. 14 településen
maradt még 27 valamilyen intézmény az államosítás után, állami támogatás nélkül, csak a gyülekezetek önerejére támaszkodva többek között Békéscsabán,
Balassagyarmaton, Budapesten, Győrben.
Ha az egyetemes és magyar diakónia történetére tekintve látható, hogy két évezred szerves fejlődése a diakónia terén éppen az utóbbi hatvan évben itt, Kelet-Európában jelentősen megtorpant. Persze történelmi távlatban ez korántsem tragikus, hisz máskor is volt ehhez hasonló az egyház történetében. Mindenesetre e közelmúlt minket, ma élő magyar evangélikusokat komolyan érint, és nagy felelősséggel ruház fel. A diktatúra éveiben a diakónia kifejezés egyházunk teológiai fő sodrában volt, de tudjuk, hogy a kifejezés eredeti, biblikus értelme helyett jobbára a szocialista rendszer ideológiájának sajátos kiszolgálását jelentette.
A rendszerváltás után 20 évvel, napjainkban a következő szolgálatok működnek a diakóniai szolgálat keretein belül:
• Idősek bentlakásos otthona: 26
• Idősek nappali ellátása: 9
• Házi segítségnyújtás: 9
• Étkeztetés: 6
• Tanyagondnoki szolgálat: 2
• Falugondnoki szolgálat : 1
• Fogyatékosok bentlakásos otthonai: 3
• Támogató szolgálat: 2
• Családok átmeneti otthona: 2
• Hajléktalanok bentlakásos otthona: 1
• Népkonyha: 1
• Nappali melegedő: 1
• Éjjeli menedékhely: 1
• Családsegítő szolgáltatás: 1
• Szenvedélybetegek nappali ellátója: 2
Ma világi és egyházi törvények adnak keretet a diakóniai munkának. Emellett szolgálatunk rendelkezik egységes alapelvekkel, melyek összefoglalják szolgálatunk célkitűzéseit, motivációit. Fontos tudatosítani, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteiben és intézményeiben végzett diakóniai munka célja, hogy holisztikus szemléletet képviselve, krisztusi szeretettel enyhítse a segítségre szoruló és ínséget szenvedő ember gondjait, nyomorúságát.
A célok megvalósításához öt stratégiai irányt fogalmazunk meg:
· A szolgáltatások egyházi jellegének erősítése. A szeretetszolgálat vezetőinek és munkatársainak képzése egyházi kereteken belül, a meglévő infrastruktúra felhasználásával, nyitottan az egyéb szakmai képzési formákra is.
· A diakóniai hálózat fejlesztése. Új ötletekkel és kezdeményezésekkel alakítjuk a MEE Diakónia szolgáltatási kínálatát, hogy minél attraktívabb és versenyképesebb legyen (innováció). Szükségletalapú átfogó szociális szolgáltatási kínálatot hozunk létre.
· Szeretetszolgálatok szolgáltatásminőségének megtartása, fejlesztése,
· Célunk az önkéntesek diakóniai szolgálatba állítása, és számuk folyamatos növelése. Az önkéntesség tudatos elterjesztésével a gyülekezetépítést, és az egyház más munkaágait is erősíteni kívánjuk (oktatás, ifjúsági munka, szolgáló közösségek szervezése).
· Arra törekszünk, hogy diakóniánk minél ismertebb legyen a társadalom széles köreiben, és felkeltjük partnereink érdeklődését szolgálatunk iránt. Nagy hangsúlyt helyezünk az ökumenikus kapcsolatok ápolására.
Diakóniai megbízatásunk túlmutat a pusztán gazdasági és szociálpolitikai szempontokon, tisztességes gazdálkodás mellett rászorultság szempontját érvényesítjük.
Diakóniai szolgálatunk nem nélkülözheti a teológiai hátteret, melynek üzeneteit nagyon fontos eljuttatnunk a munkatársak és a szükséget szenvedők felé is, ebben sem nélkülözhetjük a kellő nyitottságot, és a türelmet. A diakónia és istentisztelet nem választható el egymástól: az oltártól indul ki, és oda is érkezik vissza. Az oltár az a hely, ahol Jézus önfeláldozására emlékezünk (Golgota), és ahol a Feltámadott vendégségbe hív, és testével, vérével táplál. Az hely, ahonnan küld minket, hogy a róla szóló örömhír mellett a szolgálatát is vigyük szerte a világba.
Felhasznált irodalom:
Keveházi, L. (2010) Irgalmasságot
akarok. Budapest: Luther Kiadó
Gregersen Labossa Gy. (2010)
Diakónia in: A közösségépítő lelkész Szerk.: Szabó L. Budapest: Luther Kiadó
A Magyarországi Evangélikus
Egyház Diakóniai Szolgálatának Alapelvei (2010.) Budapest: Luther Kiadó