Természetesen azt mondom, hogy az egyházi jelleg mindenképpen előny, mert az egyház lényegéből fakad, hogy segít – mondta a Magyar Hangnak Beszterczey András, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetője a szociális intézmények államtól egyházi kézbe kerülése kapcsán. Hogy jobb gazdák-e az egyházak, arra azt válaszolta: nem a „jó” a megfelelő szó, hanem a „más”, hiszen vannak nagyon jól működő állami intézmények is. Az egyházi lét a gyakorlatban náluk szerinte olyan apróságokat jelent, hogy például ha megérkezik az ebéd az intézménybe, akkor abból nem a munkatársak vesznek először, hanem kiosztják a lakóknak, és csak utána étkeznek a dolgozók. Úgy véli, ez olyan példa a mindennapi életből, amely jól mutatja a munkatárs motivációját, az emberhez való hozzáállását.
– Ezt nem az egyháznak kell kimondani, de az elmúlt századok szolgálata ad némi alapot erre – ezt már a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnöke, Gregersen-Labossa György felelte arra a kérdésre, hogy az egyház jobb gazda-e, mint az állam. – Ezzel nem azt mondom, hogy ne lennének jó szakemberek az állami rendszerben. Ám az emberkép, miszerint az ember Isten teremtménye, valóban más minőséget és hangsúlyokat jelent a mindennapokban – folytatta. Gregersen-Labossa azt tartja óriási különbségnek az egyházi és az állami intézmények között, hogy az egyháziak önálló gazdálkodó egységként működnek a jó gazda szemével, tehetségével, míg az állami intézmények életét jobban meghatározza egyfajta központosítás.
A Baptista Szeretetszolgálat válasza szerint a szakmai tapasztalatuk az, hogy minden fenntartó a tőle telhető legtöbbet igyekszik adni. – Egyházi fenntartóként a gyülekezeti tagok önkéntes munkája, felajánlásai nyújthatnak pluszt – írták, hangsúlyozva, hogy „a jelenlét fontos”. – Ott vagyunk, számíthatnak ránk a szükségben. A lelkipásztorok felekezeti hovatartozástól függetlenül tudnak beszélgetni az idősekkel, imádkoznak, Bibliát olvasnak együtt.
„Voltak, akik keresztény diktatúrát vártak”
Persze nagy kérdés, mi lesz azokkal a dolgozókkal, gondozottakkal, akiktől távol áll a vallásosság.
Gregersen-Labossa György hangsúlyozta: intézményeikben nem kizáró ok, ha valaki nem gyakorolja vallást. Úgy tapasztalja, hogy akik kifejezetten istentagadók, azok nem keresik az egyházi intézményeket. Egyébként sem a bentlakókra, sem a munkatársakra nem erőltetnek kötelező istentiszteletet. Ugyanakkor aki nem fogadja el értékrendüket, annak az intézményi átvétel előtt van jogi lehetősége korrekten távozni, munkaerőhiány van a szakmában, ezért nem okozhat gondot a váltás senkinek. Az átvett intézmények tapasztalatai alapján elenyésző volt azok száma, hogy akik elmentek volna a fenntartóváltás miatt.
Szerinte egyébként a magyar társadalom nagyobb része is támogatja, hogy az egyházak a szociális területen vállaljanak nagyobb szerepet, ami Nyugat-Európában teljesen megszokott. – Magyarországon megpróbáljuk behozni azt a szerves fejlődést ezen területen is, ami 40 évig elmaradt a kommunizmus miatt – tette hozzá.
A cikk a továbbiakban itt olvaható.(külső hivatkozás)
A cikk nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg 2020. november 13-án.