Igaz megtérés és határtalan megbocsátás - Röhrig Géza előadása

Ezen az estén szűknek bizonyult a BESZ soron következő előadásának megtartásához a budavári gyülekezet kápolnája. A zsúfolásig megtelt templomban Fabiny Tamás püspök, az est házigazdája a Máté írása szerinti Evangélium 18. fejezetéből idézett. Jézus a hitelezőjének szívszaggatóan könyörgő, a neki tartozót pedig könyörtelenül sanyargató adós példázatával tanítja Pétert arra, hogy a megbocsátásnak nincsen határa, mert hétszer, hetvenhétszer, vagy akárhányszor meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőnek. A példázatban Péter a megbocsátás határait keresi, ezzel szemben Jézus a határtalant – mondta Fabiny Tamás. A Megváltó az őt elküldő Isten felől vizsgálja a kérdést és nem juthat más következtetésre. A Miatyánk „és bocsásd meg vétkeinket” sorának eredeti, görög szövegét úgy is lehet fordítani, hogy „engedd el adósságunkat”. Istennel szemben az ember nem tudja törleszteni az adósságát, Isten mégis mindig megbocsát – fejtette ki a püspök. Mi sem követhetünk más utat – tette hozzá Fabiny Tamás.

Röhrig Géza előadásában részletesen, ugyanakkor a hétköznapi bibliaolvasó számára aligha ismert háttér- információkkal színesítve mesélte el és elemezte József és testvéreinek ószövetségi történetét.

Jákobnak 12 fia született, s József 9 éves volt, amikor anyja, Rachel belehalt öccse, Benjámin szülésébe. Jákob különös szeretettel nevelte Józsefet, cifra köntöst is készíttetett neki, amiért testvérei erősen irigyelték. Egy alkalommal Jákob a pusztában pásztorkodó testvérei után küldte Józsefet, aki korábban testvéreinek elbeszélte álmait, melyekben 10 csillag hódolt neki és 10 kéve gabona borult a lábai elé. A testvéreket sértette az allegória, amely szerint nekik szolgálniuk kell Józsefet. Úgy döntöttek, hogy megölik az álmaival hencegő testvérüket, bedobják egy kiszáradt kútba, köntösét pedig állat vérével szennyezve átadják atyjának, mondván, sivatagi ragadozó prédálta el legkedvesebb fiát.

Hogy jutott eszükbe egyáltalán a gyilkosság – tette fel a kérdést Röhrig Géza. Talán arra gondoltak – fejtegette –, hogy Ábrahám családjában is volt egy bajt hozó fiú, Izmael, mellette pedig Ézsau is bajt hozott a családra, s alighanem ez az átok él tovább Józsefben is, ezért jobb, ha végeznek vele.

Végül a József életére törő testvérek közül Júda szánta meg a verembe vetett gyermeket, s javasolta, hogy inkább adják el rabszolgának.

Jákob vigasztalhatatlan volt, amikor átadták neki József véres köntösét, ugyanakkor – tette hozzá Röhrig Géza – nyilvánvalóan megfordult a fejében: lehetetlen, hogy egy vadállat egyetlen aprócska csontot sem hagy meg áldozatából. Vagyis – az előadó szerint – Jákob mindvégig bízhatott abban, hogy szeretett fia még életben van.

József Egyiptomba, majd ott hosszú időre börtönbe került. Utóbb megfejtette a fáraó álmait, s ezzel előre jelezte az országot fenyegető természeti és az abból fakadó élelmezési katasztrófát. A fáraó Egyiptom második emberévé nevezte ki a Józsefet, az ő feladata volt, hogy ellássa gabonával az országot az ínséges időkben.

A Kánaánban ugyanakkor éhező zsidóknak, így Jákob fiainak sem volt más választásuk, elindultak Egyiptomba, hogy gabonát vásároljanak családjaiknak. József felismerte testvéreit, ám azok őt – két évtized múltán, egyiptomi ruhában – nem. József egyiküket, Simont afféle túszként tömlöcbe vetette, majd visszaküldte őket apjukhoz azzal, hogy hozzák magukkal Egyiptomba a legkisebb testvérüket, Benjamint is. József tudta, kemény próbatétel ez testvéreinek, hiszen meg kell győzniük apjukat arról, hogy az egykor olyannyira szeretett felesége, Ráchel egyetlen élő gyermekét engedje el velük, a veszélyekkel teli ismeretlenbe – mondta az előadó.

Az Egyiptomba visszatérő testvéreket József már barátságosabb hangulatban fogadta, megvendégelte, majd gabonával terhesen útjukra bocsátotta őket, ám utóbb egy színlelt lopás ürügyén újra maga elé állította a zsidókat.

Így teljesült be József álma, a csillagokkal és gabonakévékkel szimbolizált, rettegő testvérei meghajoltak hatalmassága előtt – mondta Röhrig Géza. Ekkor József megtörik, sírva fakad és felfedi kilétét testvérei előtt, akik nyilván hitetlenkedve fogadták a kijelentést, ezért, a rabbinikus irodalom tanúsága szerint, József megmutatta nekik körülmetéltségét – mondta az előadó.

Joggal vetődik fel, vajon miért nem fedte fel kilétét előbb József – tette fel a kérdést Röhrig Géza. Lehet, hogy bosszút akart állni, azt akarta, hogy testvérei érezzék azt a kiszolgáltatottságot, amit ő érzett a sivatagi kút fenekén. Más értelmezések szerint – tette hozzá az előadó –, József álmainak beteljesülést kívánta, azt, hogy hajoljanak meg előtte a korábban az életére törő testvérei. Röhrig Géza szerint ez sem meggyőző magyarázat, hiszen akkor miért nem üzent az eltelt két évtizedben legalább szeretett apjának? Hagyta volna, hogy egy álom lehetséges beteljesedése miatt szenvedjen a gyásztól Jákob? Aligha – adta meg a választ önnön kérdésére az előadó. Ismert olyan magyarázat is, hogy József azt hitte, apja állhat az egész história mögött, vagyis Jákob adatta el Józsefet rabszolgának. Röhrig Géza szerint erre vonatkozóan semmiféle utalás nincs a Bibliában. A legvalószínűbb az, hogy József valami nagyon fontosat akart tanítani testvéreinek és a bibliai példázaton keresztül nekünk – állította az előadó.

A konfliktusban sértett fél, József azt akarta, hogy a bűnösök megtérjenek, mert megtérés, megbánás nélkül nincs valódi bűnbocsánat – mondta Röhrig Géza. A megbocsátás nem feltételek nélküli gesztus, ki kell érdemelni – tette hozzá az előadó, majd így folytatta –, ha a bűnös nem érdemli ki a megbocsátást, akkor könnyelműen újrateremthetjük a bűnt.

A Biblia eredeti, görög szövegében több helyen előfordul – a magyarban leginkább – kiengesztelésként fordítható kifejezés, ami nem azonos a megbocsátással – mondta az előadó. Amikor Jákob találkozik az elsőszülöttségétől csalárd módon megfosztott Ézsauval, nem kér tőle bocsánatot, hanem ajándékokkal engeszteli ki, így igyekszik elrendezni a konfliktust. Ez azonban csupán felületi megoldás, hiszen csak a megbocsátás lehet a valódi megoldás – tette hozzá az előadó.

Az ellenünk súlyos bűnt elkövető ellenségünkkel szemben többféle magatartást tanúsíthatunk – mondta Röhrig Géza. Bosszút állhatunk, de ez a megoldás mindig keserű és újabb erőszakot szül. Tehetjük azt – fűzte tovább a gondolatsort –, hogy nem veszünk tudomást erről és a történtekről, de ez rosszabb, mint a bosszú, mert így nincs semmiféle megoldás. Végül választhatjuk azt az utat, hogy a bűnöst olyan helyzetbe hozzuk, hogy mélyen és igaz módon megbánja bűnét, s ekkor következhet a mindkét fél számára kielégítő, valódi megbocsátás.

József ez utóbbi megoldást választotta, s erre tanít, int bennünket is – mondta Röhrig Géza.

Józsefet nem a bosszú vezette, hiszen aki bosszút esküszik, az ritkán sír – jelentette ki az előadó. Márpedig – tette hozzá az előadó –, a Bibliában József fakad sírva legtöbbször, szám szerint nyolcszor.

Ketten tanulnak Józseftől: Isten és Mózes – mondta Röhrig Géza. Mózes arra kéri Istent, hogy bocsásson meg a bálványimádás miatt eltévelyedett, választott népnek, Isten pedig meg tud nekik bocsátani.

A világirodalomban Józseffel indul el a megbocsátás története, s az általa megkezdett út végén ott állunk mi, mindannyian, tudva, hogy csak akkor van igaz megbocsátás, ha van igazi megtérés – zárta a BESZ-en, március 20-án tartott előadását Röhrig Géza.